richard2nixon
watergate-revü

Író: William Shakespeare, Suda Balázs Róbert,
Csirmaz Előd Pál
Fordító: Csirmaz Előd Pál
Mozgásrendező: Karsai Veronika
Rendező: Suda Balázs Róbert

Előadók:
II. Richárd / Richard M. Nixon – Karsai J. András
John Gaunt / Henry A. Kissinger – Simonfi Amália
Northumberland / Demokrata Párt – Karsai Veronika
Henry Bolingbroke / Gerald Ford – Lőrincz Levente
Tanácsos / Charles W. Colson – Jezsó Krisztina
Isabella, importkirályné / First Lady – Szörényi Júlia
Robert de Vere, Thomas Mowbray, Aumerle – Takács Gergő

II. Richárd és Richard Nixon amerikai elnök ugyanazokkal a gondokkal kellett, hogy szembenézzenek hatalomra kerülésükkor. Politikailag gyengék voltak, az ellenzékük viszont túl erős; az előző vezetőktől egy-egy költséges háborút örököltek, amelyeknek képtelenek voltak véget vetni; ráadásul állandó pénzügyi gondok is nyomasztották őket.

Mindkét vezető mögött egy okos és erőteljes mentor állt (Richárdnál Gaunt, Lancaster hercege, Nixonnál Henry Kissinger), hatalmuk megszilárdítása érdekében mégis törvénytelen – igaz, az adott korokban megszokott – politikai cselre szánták el magukat. Ez a manőver azonban mindkét esetben balul sült el, és a vezetők a lemondásához vezetett – Anglia illetve az Egyesült Államok történetében először.

A darab párhuzamosan mutatja a két világot úgy, hogy a szereplők egyszerre léteznek II. Richárd tizennegyedik és Nixon huszadik századában.

Az előadás egy fordulatos, pergő politikai krimi, amely hat epizódban izgalmas betekintést enged a nagypolitika időtlen kulisszatitkaiba.

Bemutató: 2005. december, Budapest, Thália Színház, Új Stúdió

A mozgásrendszerről

A darabhoz rendelt mozgás jellemzői tömören: összességében speciális, többnyire tudatos, sokszor kötött és néhol pantomimikus. Bővebben pedig: hogy mennyiben bármelyik, s hogy egyáltalán mit takarnak itt e jelzők, lássuk alább.

Aki a teste kíséretében lép színpadra – márpedig a nélkül nem könnyű –, folyamatosan üzen mozgásával, gesztusaival, puszta létezési módjával. Szükséges ezért (mivel emberekről, és nem bábokról beszélünk: nagyrészt) tudatossá tenni mindezt, amennyiben az előadást mint számos alkotóelem rendszerét szemléljük, és kívánjuk szemléltetni. Arra törekedtem tehát, hogy a vizuális jelentésképzés e – darabunkban különösen jelentős – területe ne véletlenszerűségével, hanem tudatosságával, meghatározottságával hasson: alátámassza, erősítse, vagy éppen megkérdőjelezze a politikai, nemegyszer tömegmanipuláló, átfedéses dialógustechnikával szerkesztett szöveget, zárt rendszert alkotva azzal.

Az előadás egyik fő ismérve egyfajta feszes, kötött mozgásstruktúra, amely a „belső” jeleneteken kívül a mozgás valamennyi komponensére kiterjed. Alapbeállításokra, térelrendezésre, A pontból B pontba tartó egyenes vonalú közlekedésekre, amelyek lehetőséget adnak a filmszerű szövegszerkesztés vizuális megvalósítására, s amelyek az előadás dinamikáján túl helyszíneket, és alapvető viszonyokat is ábrázolnak. A testbeszéd- és a viselkedéskutatás eredményeinek tükrében a természetesen használt gesztusokra, illetve a politikai nonverbális kommunikációhoz hasonló tudatosságú és jelentőségű stilizált gesztusrendszerre. Kiterjed továbbá közeg- és eszközteremtő, egyfajta fordított pantomimikussággal tervezett kéztartásokra: ezek által maguk a tárgyak mutatkoznak meg, s nem azok hiánya kap szerepet; így az eszközök bármikor eltűnhetnek és megteremtődhetnek újra. És ez a kötött mozgásstruktúra ugyanúgy kiterjed az emblematikus, groteszk-stilizált koreográfiákra is, amelyek nagyító alá vesznek apróbb történéseket, nevetségessé tesznek megkérdőjelezhetetlen komolyságúakat, és – nem utolsó sorban – szórakoztatnak.

Így épül fel egy komplex, egységes mozgásrendszer, ami egy kiemelt alkotóelemeként a sok közül az előadásegész teljességét hívatott szolgálni.

Hivatalos honlap: http://www.richard2nixon.hu