A KOPASZ ÉNEKESNŐ
ellen pantomim egy részben

Időtartam: 70 perc
Író: Eugene Ionesco – Karsai Veronika
Rendező: Karsai Veronika
Előadó: Melange Pantomimtársulás

Pantomim… vagy valami ilyesmi. Szöveg ugyanis nem hangzik el, ki­véve a darab bevezetőjében olvasható írói instrukciókat (magyar hangja Kautzky Armand) és néhány dünnyögést. A párbeszédek mozdulatokban „öltenek testet”, ám ezek a gesztusok éppoly komikusak, s az emberi kapcsolatteremtés lehetőségeire nézve épp­oly képtelenek és funkciótlanok, mint az eredeti darab dialógjai.

Az „ellen-pantomim”-má alakult műfaji megjelölés nem titkolt öniróniát rejt: a pantomimes formanyelv sablonszerűsége vagy a jelentésüket vesztett zenei illusztrációk éppúgy szelíd gúny tárgyát képezik a produkcióban, mint maguk a létező és mégsem levő személyiségek, szituációk. Az előadás tehát önfeledt szórakozást ígér, ugyanakkor – az alapműhöz hasonlóan – képtelen mélységeket rejt magában; az igényes néző ilyenformán kedvére vizsgálódhat.

Premier: 2001. március, Budapest, Thália Színház, Új Stúdió

Mary, you would rather read poems to yourself standing in front of a mirror – as you are used to! - (Attila Balogh, Krisztina Nagy-Tyukos, Veronika Karsai, Zoltán Tarcsa)

« ‹ A 11 › »

Részletek a közönséglapról

EGY MILYEN KÜLÖNÖS RECEPT,
avagy egy csésze segítség A kopasz énekesnő ésszerű értelmezéséhez

Hozzávalók:
2 pár Smith (az egyik lehet Martin is), 1 db gondterhelt tűzoltó, 1 egész Mary (lehetőleg bilivel), 35 dkg anekdota, késhegynyi furcsa, fej lehetetlen, kevés csodálatos (idényben használjunk fantasztikust), és egy csipet micsoda véletlen
A hozzávalókat jól eldolgozzuk; ez könnyen meglehet. Legjobb, ha előző este készítjük el, és így pihentetjük másnapig – magunkat. Tölthetjük édes, sós, keserű és savanyú töltelékkel egyaránt, de már nem emlékszem rá. Forró sütőben süssük (hátha kigyullad valami), míglen az angol falióra huszonkilencet nem üt.

BIZONYÍTÉKOK ARRA, HOGY MICSODA HÓBORTOS ALAKOK VANNAK részletek a drámából.

Útközben az ember cifra dolgokat tapasztal. Ma például a saját két szememmel láttam a földalattiban egy férfit: ült az ülésen, és nyugodtan újságot olvasott.

Megyek, mendegélek az utcán, egyszer csak megpillantok egy férfit. Az úr jól öltözött volt, és hosszú bajuszt… nem… inkább rövid bajuszt viselt, és… nos, lehet, hogy azt mondják, túlteng a fantáziám, de az említett férfi fél térdre ereszkedett, és lehajolt. Közelebb léptem, hogy megnézzem, mit művel… Megkötötte a cipőfűzőjét, mert kioldódott.”

NINCS JOBB, MINT ANEKDOTÁZNI!
részletek a drámából

Egyszer egy vőlegény vitt egy csokor virágot a menyasszonyának, aki megköszönte. De mielőtt még megköszönhette volna, a vőlegény – azért, hogy megleckéztesse – se szó, se beszéd, kikapta a kezéből a virágot, kijelentette, hogy visszaveszi a csokrot, elbúcsúzott, s a virággal együtt, köd előtte, köd utána, eltűnt.

Egyszer az ökör találkozott egy elefánttal. Megkérdezte tőle: „Hát te miért nem nyelted le az ormányodat?” „Mert én kutya vagyok – felelte az, és sértődötten továbbállt.

Polykanderek csillogtak / az erdőben / Tüzet fogott egy kő / Tüzet fogott a kastély / Tüzet fogtak a fák / Tüzet fogtak a férfiak / Tüzet fogtak az asszonyok / Tüzet fogtak a madarak / Tüzet fogtak a halak / Tüzet fogott a víz / Tüzet fogott az ég / Tüzet fogott a hamu / Tüzet fogott a füst / Tüzet fogott a tűz / Tüzet fogott minden / Tüzet fogott, tüzet fogott

Egyszer egy kígyó odament egy róká­hoz, és azt mondta: „Azt hiszem, is­merjük egymást.” „Én is azt hiszem” – felelte a róka. „Akkor – szólt a kígyó –, adjon kölcsön egy kis pénzt.” „Egy róka sose ad kölcsön!” – válaszolta a ravasz állat, és iszkiri, bevetette magát egy eperrel telt mély völgybe. A kí­gyó már ott várt rá, és ördögien kacagott. A róka üvöltve kirán­totta kését: „Majd megtanítalak én kesztyűbe dudálni!”– kiál­totta, és futásnak eredt. De szerencsétlenségére a kígyó gyorsabb volt. Egy jól irányzott ökölcsapással kupán vágta a rókát, s az ezer darabra tört. És közben szüntelenül ordított: „Ne! Ne!”

Szereplők:

Kritikák:

Részletek a vendégkönyvből: